« Meg Cabot: Töltött galamb - Heather Wells rejtélyes esetei 3. Lawrence Block: A betörő, akit a szekrénybe zártak »
Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
David Martín egy szerencsétlen, reménytelenül szerelmes, fiatal író, aki miután megállás nélkül filléres krimiket ír, alig alszik és teljesen leamortizálja az egészségét, egy olyan könyv megírására kap ajánlatot, amit egyszerűen képtelen visszautasítani.
Nővérem hatására volt szerencsém elolvasni Zafón előző könyvét, A szél árnyékát, amit egyből a legjobb általam olvasott műnek nyilvánítottam (tervezem, hogy majd egyszer bejegyzek róla) és mondhatni istenítettem, úgyhogy amikor először hallottam róla, hogy jön az író új könyve magyarul, enyhén szólva is extázisba estem.
Szerencsére nem kellet csalódnom. Sőt valószínűleg az Angyali játszma túl tesz A szél árnyékán. Nima szerint midenképp, de én még nem tudtam biztosan ítéletet hozni.
Zafón úgy ír, hogy simán be lehetne sorolni a szépirodalom témakörébe, de érthető és szórakoztató is. Olyan élvezet őt olvasni, mint forró nyári napon fagyikelyhet enni.
A történet izgalmas, olvasás közben néha nevettem, néha szomorú lettem, néha meg visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mi fog történni.
A szereplői érdekesek és kifejezetten szerethetőek. Főleg Martín, akit egyszerűen imádtam a humorával, a cinizmusával és mindennel, ami csak hozzá tartozott. A másik kedvencem, pedig Isabella volt és a közös jeleneteik.
A vége pedig... Lehet, hogy én vagyok csekély értelmű medvebocs, de nem értem, hogy azoknak, akiknek bajuk van a végével, mi a bajuk vele. Nekem nagyon tetszett, sőt szerintem nagyon-nagyon szép.
Egyébként az utolsó 150 oldalt egyhuzamban olvastam: hála neki, másnap olyan voltam, mint a mosott szar, de megérte!
5-ös. Hatalmas, óriási kimondhatatlanul nagy csillagos ötös.
Ui.: Ez is csak engem tud ennyire foglalkoztatni: volt benne egy Sempere bácsi. Én meg a szomszéd város könyvtárából olvastam A szél árnyékát és fene emlékszik már arra, hogy milyen évet írtak, amikor játszódott, tehát majndem a könyv legvégéig majd megőrültem, hogy ez a Sempere bácsi most, akkor pontosan ki is...
Nővérem hatására volt szerencsém elolvasni Zafón előző könyvét, A szél árnyékát, amit egyből a legjobb általam olvasott műnek nyilvánítottam (tervezem, hogy majd egyszer bejegyzek róla) és mondhatni istenítettem, úgyhogy amikor először hallottam róla, hogy jön az író új könyve magyarul, enyhén szólva is extázisba estem.
Szerencsére nem kellet csalódnom. Sőt valószínűleg az Angyali játszma túl tesz A szél árnyékán. Nima szerint midenképp, de én még nem tudtam biztosan ítéletet hozni.
Zafón úgy ír, hogy simán be lehetne sorolni a szépirodalom témakörébe, de érthető és szórakoztató is. Olyan élvezet őt olvasni, mint forró nyári napon fagyikelyhet enni.
A történet izgalmas, olvasás közben néha nevettem, néha szomorú lettem, néha meg visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mi fog történni.
A szereplői érdekesek és kifejezetten szerethetőek. Főleg Martín, akit egyszerűen imádtam a humorával, a cinizmusával és mindennel, ami csak hozzá tartozott. A másik kedvencem, pedig Isabella volt és a közös jeleneteik.
A vége pedig... Lehet, hogy én vagyok csekély értelmű medvebocs, de nem értem, hogy azoknak, akiknek bajuk van a végével, mi a bajuk vele. Nekem nagyon tetszett, sőt szerintem nagyon-nagyon szép.
Egyébként az utolsó 150 oldalt egyhuzamban olvastam: hála neki, másnap olyan voltam, mint a mosott szar, de megérte!
5-ös. Hatalmas, óriási kimondhatatlanul nagy csillagos ötös.
Ui.: Ez is csak engem tud ennyire foglalkoztatni: volt benne egy Sempere bácsi. Én meg a szomszéd város könyvtárából olvastam A szél árnyékát és fene emlékszik már arra, hogy milyen évet írtak, amikor játszódott, tehát majndem a könyv legvégéig majd megőrültem, hogy ez a Sempere bácsi most, akkor pontosan ki is...
írta: Namisha, 2009. febr. 13. 22:48 - címkék: 5, carlos ruiz zafón, humor, kaland, krimi, misztikus, szórakoztató és kategóriák: Könyvek, Olvasmányélmény
-
2 komment
Eddig 2 komment érkezett
(
)
-
1. Becky
2009. 03. 06. 23:17 -
2. Annamarie
2009. 03. 15. 12:14Annyira érdekes, hogy én is csekély értelmű medvebocsnak érzem magam, mert én meg nem értettem a végét. Hálásan venném, ha megírnád nekem a te értelmezésedet! Viccen kívül. Ki és miért akarta megíratni Martínnal a könyvet, hogyan lett a rosszból jó? És millió apró kis trükköcske kinek a műve volt és miért?
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
nem tudjátok, hol lehet kapni a könyvet?